:) Mi lenne , ha minden ember nyugalomban és békességben élné az életét?!
Nem is tudom, talán abból is bonyodalmak lennének... Ilyenkor mikor valaki
(pl.: elkezd egy blogot) az elején annyi mindenről tudna írni,hogy a végén már azt hiszi , hogy sose fogy ki a szavakból ... hát én is így indultam.. de amint látni lehet néha-néha vannak olyan napok-percek-órák-pillanatok , amikor az embernek
nincs kedve egyszerűen írni semmit, vagy nincs rá ideje vagy stb :)
A blog olyan mint egy "tamagocsi" biztos régi időkről még emlékezünk a kínai nagy
csodás gyártmányra "kiskorú gyerekek nagy kedvence" volt.. :) (ha mégsem emlékeznétek rá mutatok képet róla :) )
A blogot is ugyanúgy gondozni ápolni kell, :)
felfoghatjuk , mint "blogos társaság" ( már akinek van) , hogy
ez egy életérzés :D ahol bánatunk , örömünk , esetleg sok sok élményünk
megoszthatjuk ismerőseinkkel , vagy akár az egész világgal :)
Annyira költőnek érzem magam most, hogy a végén már áttérek
Radnótihoz is:)
Eltérve a blog, mint "kis tamagocsi" -tól mostanában kicsit jó kicsit néha rosszabb pillanatok követik egymást szerény kis életemben , annyi mindenről tudnék még mesélni ,de azt hiszem máskor :) mikor már tényleg jó lesz minden :) aránylag :)
Egy a fő... Sose szabad feladni , hiába nehéz , hiába kerülget olyan érzés , hogy ezt mégsem kéne megtenni...
van egy olyan mondás ami pontosan ezt feszegeti , hogy amit ma megtettünk nem szabad megbánni :)
Na de most zárom gondolataim :) majd máskor folytatom :...:)
The End
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése