Van a lelkünkben egy olyan pillanat amikor megfagy a belső világunk.
Kilátástalannak tűnik minden. Dermesztő magány csap le ránk. Mindenkinél más- más esemény kelti életre ezt a fagyhalált.
De egyszercsak nincs hova menni . Elfogynak a lehetőségek . A szoba összeszűkül a külvilág pedig élettelen. Ebben a hangulatban megáll az idő. Nincs kiút.
Csak áll magányában az ember és fogalma sincs merre indulhatna el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése