A sokszínű osztrák konyha mind a mai napig magán hordozza az egykori nagy monarchia nyomait. Mindenek előtt Bécs számított akkoriban a kulináris élmények és irányzatok nagy olvasztótégelyének. A Magyarországról, Csehországból, Szlovákiából, a Kárpátaljáról, Lengyelországból, Horvátországból, Triesztből vagy a mai tartományokból Bécsbe érkező letelepedők magukkal hozták hazájuk receptjeit, amelyekből az osztrák konyha átvette a legjobbakat.
Gombóc és palacsintaA cseh szalvétagombóc manapság legalább olyan kedvelt, mint édes rokona, a gőzgombóc. Ezt a közkedvelt desszertet – amelyet laktató volta miatt gyakran főételként is fogyasztanak – a legtöbb esetben ízletes szilvalekvárral töltik meg, majd mák és cukor keverékével meghintve szolgálják fel. A cseh gőzgombóctól mind a mai napig mindössze annyiban különbözik az ausztriai változat, hogy jóval nagyobb. Mivel a mai Csehország jelentős része egykoron a monarchiához tartozott, nem csoda hát, hogy az ott szokványos édességek nagy része, mint például a túrós kalács, a cseh bukta, a szilvás táska, a mákos nudli és a túrógombóc, felkerült a monarchia étlapjaira. A közkedvelt, legtöbb esetben gyümölcslekvárral vagy túróval töltött palacsinta vándorútja jóval hosszabb volt. Az eredete a francia crêpe-re vezethető vissza, amely Románián keresztül érkezett Magyarországra és vált a ma is ismert palacsintává, hogy aztán később meghódítsa Ausztriát is.
