2010. június 17., csütörtök

Hosszú idő után ismét vissza-vissza térve....

Annyi minden van amit mostanában nem értek... Mindenhol csak a sok csalódás , pofáraesés stb..
Miért boldogit ez másokat?!?! :( Sajnálom az ilyen embereket , meg sokszor magam is , hisz többségük ilyen , akik a közelembe akarnak férkőzni...
Szánalmas dolognak nézem az olyan emberek viselkedését , akik hülyének nézik a másikat... pusztán azért , mert
az adott illető nem  "kapodásként" éli az életét, vagy próbál pl egyéb dolgokra koncentrálni ... de mégis mástól megkapja , hogy Neked már rég lehetne....rég ott lehetnél stb... ezeknek inkább valami cél a befejezése...
Nem mindenki lehet IQ-zseni , de ezt kevesen értik meg...
Amit zárásként hozzáfűznék :
Amit az életről megtanultam....

Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése